Sticky post

Dumfries & Galloway, az meg mi?

Zsuzsi – Mi sokáig Angliában éltünk. Most számoltuk ki, hogy Péter 18 éve érkezett, én 11, és másfél éve költöztünk fel Skóciába. Még viszonylag friss az élmény, könnyű összehasonlítani. Nagy a különbség. Leginkább az életritmusban. Korábban a déli tengerparton laktunk, ami nagyon beépített, nagyon sok az ember, sokkal gyorsabb az élet, sok a történés, kevésbé emberi, nehezebb ismerkedni. Péter – Igen, ez egy nagyon érdekes … Continue reading Dumfries & Galloway, az meg mi?

A futás segít bölcsebb döntéseket hozni

Hat éves koromban találtam egy angol nyelvű könyvet, persze akkor nem igazán értettem, hogy ez hogy is van, de attól kezdve az volt az álmom, hogy angol nyelvterületen éljek. Nem Skóciában, mert arról még nem tudtam semmit, hanem valahol itt, ezen a szigeten.  Oda akarok menni! Először, tudod, nekünk még oroszt kellett tanulni – семья отчества и фамилия – és akkor ez ment 10 évig, … Continue reading A futás segít bölcsebb döntéseket hozni

New Yorktól a Tiszántúlig

“Két dolog érdekel, a történet & a hang. … A történetet kön­nyű felismerni, az gyakran a felszínen van … A hangot már sokkal nehezebb megragadni. Nem a tényleges, hallható hangra gon­dolok, hiszen azt úgysem tudom visszaadni az írásos posztokban. Hanem ahogy az interjúalanyom a nyelvet használja. Azok a dolgok, amiket senki más nem mond. A szavak kombinációja, ami egyedi, ami csak arra az emberre jellemző.” … Continue reading New Yorktól a Tiszántúlig

Graham Green: In Search of a Character

Graham Green jegyzeteit olvasom egy regényéhez. In Search of a Character [Egy szereplő nyomában] Green azért utazott Kongóba, hogy anyagot gyűjtsön a Gyógyulás című könyvéhez, ami egy lepratelepen játszódik – hogy elkopott az eredeti jelentése ennek a kifejezésnek . A könyv magyar címe amúgy elég lapos. Az angol, A Burnt-Out Case, két kifejezéssel játszik: kiégett, mint mentális állapot és ugyanezt a mondják azokra a leprás … Continue reading Graham Green: In Search of a Character

Loch Lomond

Izgalmas, amikor egy puzzle néhány darabja összepasszol és kirajzolódik a kép egy részlete. Így érzem most, amikor végre nekiindultam felfedezni Skóciát és az olvasmányok, a történelem és a gyerekkori angolórák dalai összekapcsolódnak, hogy érthetővé vagy legalább érezhetővé tegyék Skócia történelmének egy izgalmas szakaszát. Ha skót írót kell mondani, akkor esetleg eszünkbe jut Robert Louis Stevenson, és valami tán rémlik A kincses sziget izgalmából, vagy a … Continue reading Loch Lomond

A Schopenhauer-terápia

Most olvasom másodszor A Schopenhauer-terápia c könyvet, Irvin D. Yalom fantasztikusan szép/szakirodalmát a csoportterápiáról. Másodszor is letehetetlen. Mi történne, ha Schopenhauer, a mizantróp filozófus, akinek egyetlen jelentésteli, megtartó kapcsolata sem volt egész életében – se rokon, se barát, se szerető, se kolléga – egyszer csak egy terápiás csoportban találná magát. Vajon a csoportterápia mágikus ereje milyen hatással bírna rá? A történet nem utópisztikus, a könyvben … Continue reading A Schopenhauer-terápia

A felhőtlen boldogság

Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma A könyvet másodszori nekifutásra tudtam elolvasni, de örülök neki, hogy most kitartottam. Az első harmada tele izgalmas karakterekkel, színes életekkel, költői leírásokkal. Izgulunk Anjunért, aki hermafroditaként születik, de édesanyja a gyerek megbújó női nemi szervét hat éven át titkolja még a férje előtt is. A gyereket még ez után is fiúként nevelik és buzgón látogatják a szent helyeket, hogy … Continue reading A felhőtlen boldogság

Napok romjai

Hogy lehet megírni egy regényt négy hét alatt? Nem is akármilyet. Kazuo Ishiguro harmadik regénye, a Napok Romjai, elnyerte a Man Booker Prize-t, az angol nyelvű irodalom egyik legrangosabb díját, 40 nyelvre fordították le, és a belőle készült film nyolc Oscar jelölést szerzett. És miért kell megírni egy könyvet négy hét alatt? Ishiguronak, előző könyvének sikere miatt, alig jutott ideje az írásra. Amikor épp nem … Continue reading Napok romjai

Mit mond el rólam, ha megcsaltak?

“There are some matters I shall have to take to the grave with me, and Kim is one of them” Angleton “Vannak bizonyos ügyek, amelyeket a sírba kell vinnem magammal, Kim egy ilyen ügy.” Angleton.* Azt szeretem, amikor egy könyv olvasása közben olthatatlan vágy ébred bennem a jegyzetelésre. Biztosan sokan fognak most szörnyülködni, de én bele szoktam irkálni a könyvekbe. Ceruzával az igaz, de ez … Continue reading Mit mond el rólam, ha megcsaltak?

A kettős ügynök és a csalfa házastárs a folyóban

“Kifelé kedves ember volt. De belül nyilván hideg, számító és kegyetlen – ezeket a tulajdonságokat ügyesen titkolta a barátai és kollégái elől. Kétségtelenül nagyra volt magával, amit álszerénységgel leplezett, vagyis egy masszív egoista hajlam volt rá jellemző”* – mondja az egyik legsikeresebb kettős ügynök, Philby, egyik ügynöktársa és barátja, a könyvben, amiről itt írtam ismertetőt. A nyilvánvaló jeleknek, sőt bizonyítékoknak sem hisznek jó ideig Philby … Continue reading A kettős ügynök és a csalfa házastárs a folyóban