New Yorktól a Tiszántúlig

“Két dolog érdekel, a történet & a hang. … A történetet kön­nyű felismerni, az gyakran a felszínen van … A hangot már sokkal nehezebb megragadni. Nem a tényleges, hallható hangra gon­dolok, hiszen azt úgysem tudom visszaadni az írásos posztokban. Hanem ahogy az interjúalanyom a nyelvet használja. Azok a dolgok, amiket senki más nem mond. A szavak kombinációja, ami egyedi, ami csak arra az emberre jellemző.” … Continue reading New Yorktól a Tiszántúlig

Graham Green: In Search of a Character

Graham Green jegyzeteit olvasom egy regényéhez. In Search of a Character [Egy szereplő nyomában] Green azért utazott Kongóba, hogy anyagot gyűjtsön a Gyógyulás című könyvéhez, ami egy lepratelepen játszódik – hogy elkopott az eredeti jelentése ennek a kifejezésnek . A könyv magyar címe amúgy elég lapos. Az angol, A Burnt-Out Case, két kifejezéssel játszik: kiégett, mint mentális állapot és ugyanezt a mondják azokra a leprás … Continue reading Graham Green: In Search of a Character

A Schopenhauer-terápia

Most olvasom másodszor A Schopenhauer-terápia c könyvet, Irvin D. Yalom fantasztikusan szép/szakirodalmát a csoportterápiáról. Másodszor is letehetetlen. Mi történne, ha Schopenhauer, a mizantróp filozófus, akinek egyetlen jelentésteli, megtartó kapcsolata sem volt egész életében – se rokon, se barát, se szerető, se kolléga – egyszer csak egy terápiás csoportban találná magát. Vajon a csoportterápia mágikus ereje milyen hatással bírna rá? A történet nem utópisztikus, a könyvben … Continue reading A Schopenhauer-terápia

A felhőtlen boldogság

Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma A könyvet másodszori nekifutásra tudtam elolvasni, de örülök neki, hogy most kitartottam. Az első harmada tele izgalmas karakterekkel, színes életekkel, költői leírásokkal. Izgulunk Anjunért, aki hermafroditaként születik, de édesanyja a gyerek megbújó női nemi szervét hat éven át titkolja még a férje előtt is. A gyereket még ez után is fiúként nevelik és buzgón látogatják a szent helyeket, hogy … Continue reading A felhőtlen boldogság

Napok romjai

Hogy lehet megírni egy regényt négy hét alatt? Nem is akármilyet. Kazuo Ishiguro harmadik regénye, a Napok Romjai, elnyerte a Man Booker Prize-t, az angol nyelvű irodalom egyik legrangosabb díját, 40 nyelvre fordították le, és a belőle készült film nyolc Oscar jelölést szerzett. És miért kell megírni egy könyvet négy hét alatt? Ishiguronak, előző könyvének sikere miatt, alig jutott ideje az írásra. Amikor épp nem … Continue reading Napok romjai

Mit mond el rólam, ha megcsaltak?

“There are some matters I shall have to take to the grave with me, and Kim is one of them” Angleton “Vannak bizonyos ügyek, amelyeket a sírba kell vinnem magammal, Kim egy ilyen ügy.” Angleton.* Azt szeretem, amikor egy könyv olvasása közben olthatatlan vágy ébred bennem a jegyzetelésre. Biztosan sokan fognak most szörnyülködni, de én bele szoktam irkálni a könyvekbe. Ceruzával az igaz, de ez … Continue reading Mit mond el rólam, ha megcsaltak?

A kettős ügynök és a csalfa házastárs a folyóban

“Kifelé kedves ember volt. De belül nyilván hideg, számító és kegyetlen – ezeket a tulajdonságokat ügyesen titkolta a barátai és kollégái elől. Kétségtelenül nagyra volt magával, amit álszerénységgel leplezett, vagyis egy masszív egoista hajlam volt rá jellemző”* – mondja az egyik legsikeresebb kettős ügynök, Philby, egyik ügynöktársa és barátja, a könyvben, amiről itt írtam ismertetőt. A nyilvánvaló jeleknek, sőt bizonyítékoknak sem hisznek jó ideig Philby … Continue reading A kettős ügynök és a csalfa házastárs a folyóban

Barátom, a szovjet kém

„Két középkorú kém ül a Keresztény Negyed egy apartmanjában, teát kortyolnak és udvariasan hazudoznak egymásnak az alkonyatban.” * “Two middle-aged spies are sitting in an apartment in the Christian Quarter, sipping tea and lying courteously to one another as evening approaches.” Szerintem ez majdnem olyan jó kezdőmondat, mint a híres „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” az Anna … Continue reading Barátom, a szovjet kém

Munkacím: Csontváz a szekrényben

OK, tehát! Mit akarok ezzel a könyvvel? Mi a célom, mit szeretnék átadni és milyen formában? Roy Peter Clark nagyszerű könyvének (Writing Tools) egyik feladata, hogy válaszoljunk a fenti kérdésekre. Bár már elkezdtem írni a könyvet, a vége még messze van, így jó szolgálatot tehet egy ‘akcióterv’. Változhat is, de csak annyira, amennyire egy edzésterv változik a versenyző erőnléte és teljesítménye függvényében. Íme: Olyan könyvet … Continue reading Munkacím: Csontváz a szekrényben

A Példakép

Mindig úgy tekintettem rá, mint példaképre, még ha ennek a szónak van is némi kellemetlen visszhangja az úttörő őrsből. A kommunista harc hős mártírjai ma ifjúságunk legjobbjainak példaképei – írja példaként a Magyar Nyelv Értelmező Szótára. (Nem kéne már frissíteni?) De a többi stimmel: Olyan személy, aki cselekvéseivel, magatartásával, életével példát ad, mutat, aki méltó a követésre. Talán tőle olvastam a legtöbb könyvet; a tudományos könyvek szerzői közül … Continue reading A Példakép