Most olvasom másodszor A Schopenhauer-terápia c könyvet, Irvin D. Yalom fantasztikusan szép/szakirodalmát a csoportterápiáról. Másodszor is letehetetlen. Mi történne, ha Schopenhauer, a mizantróp filozófus, akinek egyetlen jelentésteli, megtartó kapcsolata sem volt egész életében – se rokon, se barát, se szerető, se kolléga – egyszer csak egy terápiás csoportban találná magát. Vajon a csoportterápia mágikus ereje milyen hatással bírna rá? A történet nem utópisztikus, a könyvben a filozófus életének eseményei és egy csoportterápia ülései váltogatják egymást.

A könyv 2005-ben jelent meg először és én nem sokkal később olvashattam. Ha emlékeim nem csalnak, akkor inkább a terapeuta szakmai fogásait próbáltam ellesni, hogy saját csoportjaimban hasznosítsam. Most, tizenöt évvel később, inkább a tudománytörténeti vonalra és a filozófiai dilemmákra koncentráltam, de mindkét alkalommal elvarázsolt a történet, amibe mindezeket Yalom elképesztő könnyedséggel beleszőtte.

Három évvel ezelőtt, jóval a járvány előtt kezdtem online terápiával foglalkozni. Megtanultam kihasználni az előnyeit és csökkenteni a hátrányait. Kényelmesen érzem magam benne. De a könyvet olvasva, most nagyon megkívántam a személyes terápiát. Pláne a csoportozást, ahol egy pillantás megváltoztatja a folyamatot, ahol fontos, hogy a ne a társadról, hanem a társadnak beszélj miközben a szemébe nézel. Zoom-on??? Aztán a gyerek-pszichodráma csoportok jutottak eszembe. Ahogy összedugják a fejüket rajzolás közben, hatalmas csatákat vívnak a fakardokkal és a foglalkozás végén gyümölcsöt falatozva beszéljük meg, hogy ki hogy érezte magát. Istenem, de jó volt! De jó lenne megint!!

Olvasás közben azon is elgondolkoztam, mennyire számítanának áldozathibáztatásnak a könyv egyes részei. A kötet a #Metoo mozgalom előtt egy évvel és több mint egy évtizeddel a Harvey Weinstein botrány és a mozgalom internetes elterjedése előtt jelent meg és a történet egyik szála jóval több figyelmet szentel egy szexuális visszaélés elkövetőjének, mint az áldozatának. Szívesen megkérdezném Yalom véleményét a mozgalomról és vadhajtásairól.

Reading Yalom’s The Schopenhauer Cure for the second time. What an unputdownable page-turner. Part cultural history and an exciting psychobiography of the misanthrope Schopenhauer, part an irresistible account of group therapy with lifelike group members and capturing dialogues. Better than a good crime story. 

It was written a few years before the launch of the #Metoo movement and more than one and a half decades before the Harvey Weinstein scandal, and I wonder if parts of it would be considered victim blaming now by some. I would love to ask Yalom about it.