“Két dolog érdekel, a történet & a hang. … A történetet kön­nyű felismerni, az gyakran a felszínen van … A hangot már sokkal nehezebb megragadni. Nem a tényleges, hallható hangra gon­dolok, hiszen azt úgysem tudom visszaadni az írásos posztokban. Hanem ahogy az interjúalanyom a nyelvet használja. Azok a dolgok, amiket senki más nem mond. A szavak kombinációja, ami egyedi, ami csak arra az emberre jellemző.” -írja Brandon Stanton az ember a HONY mögött.

Nagyon szeretem HONY történeteit. A Humans of New York (HONY) a Fb őskorában 2010-ben indult egy munkanélküli srác fotó projekt­jeként. Brandon Stanton frissen szerzett kamerájával azt találta ki, hogy 10,000 new yorki portré­ját egy térképen fogja megje­leníteni. Hamar kiderült, hogy könnyen teremt kapcsolatot fotóalanyaival, akik egész bensőséges gondolataikat, érzéseiket is meg­osztották vele, akár olyanokat is, amiket még senki mással. Először csak a képeket tette fel Fb-ra, majd – a fotóala­nyok beleegyezésével – egyre hosszabb idézeteket. Mostanra négy könyv jelent meg hatalmas sikerrel ezekből a képes történetekből, & egy sor díjnak is büszke birto­kosa lehet a srác, akiről a több milliós követőtábor legtöbb­je még a nevét sem tudja, az arcát meg alig lát­ták.

Amit Brandon a hangról mond, nagyon megfogott. Persze a tör­ténetei is érdekesek, de az érzést, hogy ott ülünk vele egy parkban & hallgatjuk az emberek történeteit, azt a hangok nagyon pontos visszaadása adja. Bár nyilvánvaló, hogy sok óra szerkesztést igényel egy-egy összetettebb történet, mé­gis spontánnak érezzük.

Ennek az egyedi hangnak a meg­találása & visszaadása hiány­zik Szilágyi Gyula Tiszántúli Emanuelle c. szociográfiájából.

A történetek ott is megvannak & meglehetősen elgondolkodta­tóak egy olyan témáról, ami­ről keveset olvashatunk & még kevesebbet beszélünk: a vi­déki lakosság szexualitásáról, & hogy hogyan keveredik össze az engem 30 év alatt nem látott meztelenül a férjem hagyományos világa a neten könnyen elér­hető pornóval. Az izgalmas, hosszú interjúk ott mind a szerző kiváló humorú, ci­nikus előadásmódjában jelen­nek meg egyes szám első sze­mélyben függetlenül attól, hogy hány iskolát végzett, milyen háttérből érkező férfiak vagy nők mondják. Nagyon zavaró & teljességgel el­veszi az interjúk hitelességét.

HONY, részletesen ír a módszerről, amivel az interjúkat feldolgozza. A leírás egy része olvasható a HONY Fb oldalán, de a teljes szöveg csak a támogatók számára elérhető. Én azt gondolom, hogy Brendon olyan fontos mun­kát végez & olyan sokat lehet tőle tanulni, hogy megéri havonta néhány kávé árát. Rajta kívül még két podcas­tot & 3 hírújságot támoga­tok többnyire a Patreon-on keresztül & ha jól számolom, még min­dig kevesebbet költök így, mint annak idején a papír alapú magazinokra, újságokra.

https://www.facebook.com/humansofnewyork

Tiszántúli Emanuelle / Szilágyi Gyula
Budapest : Osiris, 2005