* a képen a Halden börtön parancsnoka a budapesti Börtönrádió konferencián
Halden a világ egyik leghíresebb börtöne: “Halden radikális humanizmusa” “a luxus börtön” “a börtön, amely a második esélyre épült” írják róla.
Oslótól 2 óra vonatút délre Halden városa, ahol 5 éve épült meg az a börtön, ami minden szegletében az első bejegyzésben említett normalitás elvét testesíti meg. Vagyis, hogy a bűntetés a szabadság megvonása és annak érdekében, hogy ne dühös, hanem inkább olyan emberek szabaduljanak, akiket szívesen fogadunk szomszédunknak, a börtönnek a lehető leginkább kell a rácsok nélküli világra hasonlítania. Természetesen mindez amellett, hogy a legszigorúbb biztonsági feltételek teljesülnek, hiszen Haldenben súlyos bűncselekményekért elítélteket tartanak fogva.
Ahogy a kapuhoz közeledem az eddig látott intézetek közül ez a legtekintélyesebb, a legfélelmetesebb, ez látszik leginkább börtönnek. Ez az érzés elkisér egészen a belső udvarig, amikor aztán majdnem teljesen megszűnik.
A magas fallal határolt dimbes-dombos terület engem leginkább egy egyetemi kampuszra emlékeztet. Rengeteg a zöld, az épületekben a fa és üveg dominál.
Rácsokat sehol nem látni, helyette törhetetlen üveget használnak, az ablakok szélén pedig szellőző rács biztosítja a jó levegőt. A zárkák mind egyszemélyesek. mondanám, hogy magánzárkák, ám ennek itthon rossz íze van. Magánzárkába büntetésből kerül az ember, Norvégiában viszont fontos a személyes tér. Nehezebben viselik az összezártságot. Ugyanakkor az öngyilkosság aránya a fogvatartottak számához körülbelül háromszorosa a magyarországinak, ami elgondolkodtató. Többekkel összezárva nyilván kevesebb alkalom nyílik az öngyilkosságra, és talán a problémák megosztása is könnyebb.
6-8 zárkához tartozik egy közösségi helyiség, ami egy amerikai konyhás nappali. A fogvatartottak itt is közösen főznek és esznek és itt vannak azok a bizonyos nagyképernyős plazmatévék is, amelyeket minden Haldenről szóló beszámolóban megemlítenek. A 250 fogvatartottra 290 felügyelő jut, az adminisztratív személyzettel együtt 340-en “lakják” a 30 hektáros területet. A felügyelők együtt élnek, sportolnak az elítéltekkel, így könnyen észreveszik a feszültséget, konfliktust. Az öt évvel ezelőtti nyitás óta nem volt komolyabb összeütközés a rabok között, sem támadás a felügyelők ellen. Rongálás sem történt, bár néhányan kipróbálták, hogy az ablakok tényleg törhetetlen üvegből vannak-e. Tényleg!
Amikor ott jártam, akkor a 250-ből 225 rab dolgozott, vagy iskolába járt. A munka és iskola közül szabadon lehet választani, a lényeg, hogy valamilyen értelmes tevékenységgel töltsék az idejüket. A műhelyek mellett van még hatalamas fedett sportpálya, falmászóterem és edzőterem, ahol az összes eszköz rögzítését és a biztonsági követelményekhez alkalmazkodó módosítását a fogvatartottak készítették. A minden földi jóval felszerelt iskolaépületben 6-7 fős osztályokban folyik az oktatás és az oktatásirányítók nem nagyon értik, amikor az alapszintű oktatásról, a “felzárkóztatásról” érdeklődöm. Abban reménykedtem, hogy el tudok lesni olyan oktatási módszereket is, amelyek segítségével a szabad iskolákban már a legalsó osztályokban kudarcot vallott diákok is haladni tudnak, hiszen ez itthon nagyon jól jönne. De az alacsony osztálylétszámon és így a nagyobb figyelmen kívül nincs különbség a kinti és benti iskolák között. Az általános tantervet követik, általában középfokú oktatásra van igény. Végül, mivel nem hagyom annyiban és mindenáron tudni akarom, hogy mit kezdenek azokkal, akiknek kint az iskolában nem sikerült megtanulniuk írni-olvasni – itthon sok a funkcionális analfabéta illetve az írási, olvasási, számolási nehézséggel küzdő elitélt – az iskola vezetője megnyugtat, hogy ha lennének néhányan, akik nem tudnak írni, hát szerveznének nekik egy tanfolyamot. … Az egyetemi oktatásban résztvevő fogvatartottak korlátozott mértékben internetet is használhatnak.
A rádióstúdió a börtön egyik legigényesebb részlege. Are Hoidal, a börtönparancsnok, már előző munkahelyén, az osloi börtönben is szervezett börtönrádiót, így gondja volt rá, hogy Haldenben már a tervezéskor gondoljanak erre a reintegrációs tevékenységre, ami fogvatartottnak, szabadultnak és a börtönök világáról mit sem tudó érdeklődőknek egyaránt sokat adhat. Nem sokkal a nyitás után Are-hoz lépett egy fogvatartott, akit korábban Oslóból ismert és a technikussal hármasban találták ki, hogy itt ne a fogvatartottaknak, hanem inkább a kinti érdeklődőknek csináljanak műsort. Ugyanez a rab aztán szabadulása után ennél a rádiónál lett alkalmazott. Hasonlóan a Rács Fm rádiósaihoz, akik most a Tilos rádiónál csinálnak kéthetente műsort, Real Sitt néven, igaz önkéntesként. Sajnos a haldeni kinti rádió megszűnt, így új partnert keresnek. Addig sincs azonban parlagon a stúdió. Musiceleket írnak, játszanak és vesznek fel a zene iránt érdeklődő rabok a hasonló érdeklődésű és tehetségű fegyőrökkel együtt, majd megjelentetik Criminal Records 🙂 néven.