Emlékeztek, hogy amikor a ’felsőbb vezetés’ annyit tudott tanácsolni, hogy üljünk át egy másik autóba, akkor milyen sokan nyújtottak valós segítséget? Ki traktorral, hólapáttal, ki meleg takaróval és éjszakai szállással, ki egy forró teával és egy kis kenyérrel. Mindenki tudása és lehetősége szerint. Pillanatokon belül csoportok alakultak a Fb-on és hatékonyan szervezték a közösségi segítségnyújtást.
Mert a közös veszély összekovácsol. Mert a veszélyhelyzet adrenalint termel, ami cselekvésre sarkall. Folyamatos felfokozott állapotban vagyunk, amit a bizonytalanság súlyosbít. Mindenki erről beszél, otthon, telefonon, a covid posztoktól meg lassan felrobban a közösségi média, de a boltban, utcán elkapott beszélgetésfoszlányok is mind erről szólnak. Ha tenni nem tudunk, legalább beszélünk róla, hogy valamennyire levezessük a felgyülemlett feszültséget.
Minden nagy közös vészhelyzetben – természeti katasztrófák, háborúk – beindulnak a közösségformáló segítségfolyamok, hiszen akkora a baj, hogy egyedül kevésnek érezzük magunkat. Persze vannak, akik felvásárolják az összes WC papírt. De aki 20 csomaggal visz el, arra 19 jut, aki csak egyet vinne, csak az kevésbé feltűnő. Meg aztán az nem is hír! Képzeljük csak el a szalagcímet: Százak és százak vásárolnak épp annyit, mint amennyire szükségük van!
A segítségnyújtó közösségek száma viszont szaporodik, ami több legyet is üt egy csapásra:
Segítséget nyújt a rászorulóknak – kisebbet, nagyobbat, sokszor nem a mértéke, hanem a ténye a fontos. Hogy valaki gondol rám, nem vagyok láthatatlan, csak azért mert idősebb, beteg vagy bezárva vagyok.
A segítségnyújtás nem csak a fogadót, de a támogatást nyújtót is segíti – rengeteg kutatás bizonyítja, hogy a segítségnyújtás lelki egészségmegőrző. Célt ad, más megvilágításba helyezi a saját problémát, a tevékenység pedig eltereli a gondokról a figyelmet.
Közösséget teremt – a nagy bajokban egyedül nehéz segíteni, így kisközösségek alakulnak ki azokból, akik valamiben hasonlóak. A közösség pedig megint csak egészségvédő. Még akkor is, ha csak virtuális!
Értelmes tevékenységet és célt nyújt az izolációban. Bár ugyanúgy a vírussal foglalkozunk – amiről nehéz most levenni a tekintetünket – de az ijesztő hírek olvasása helyett, vagy legalább mellett, tenni is lehet valamit, ami strukturálja is a kényszerű tétlenség óráit.
Tegnapelőtt elkezdtem gyűjteni a segítségnyújtó felajánlásokat. Gondoltam, majd szortírozom témák szerint, de a két nap alatt olyan sok lett és egyre szaporodnak, hogy feladtam. Alant csak néhány számomra különösen kedves kezdeményezést sorolok fel a teljesség igénye nélkül azokról, akik a átültek egy másik jár(g)ványba, a segítségnyújtás járványába (hú, de rossz poén, bocsi, erre tellett).
Az iskolák bezárása a szegény sorban élő gyerekeket különösen rosszul érinti, mivel gyakran csak az iskolában kapnak enni és a tanulnivaló csak ott érhető el a számukra, így az iskola hiánya további lemaradást eredményez. Ezért nagyon klasszak ezek a felajánlások:
Tanulj a gépemen – Célunk, hogy minden diáknak legyen számítógépe. A HRENKO összekapcsolja az igényeket a felajánlókkal, hogy mindenkinek jusson számítógép:
Az online oktatás mélyvízébe bedobott tanárokat sok nagyszerű kezdeményezés segíti. Elsőként a máskor is szuper ötletekkel bíró Tanárblogot említeném. Őket vírus után is érdemes figyelni:
http://tanarblog.hu/cikk/tanitas-korona-idejen-digialalis-pedagogiai-utmutato?fbclid=IwAR1mtGN8QGNm_0vY9YO-4mAWb_a3BObx5RntrmmgTTRmgXg6D26nOWAG_P8
A magyar tanítás megkönnyítéséhez a színészek fogtak össze:
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/osszefogtak-a-szineszek-kotelezo-muveket-olvasnak-fel-igy-segitve-a-magyartanarokat-es-a-digitalis-oktatast/?fbclid=IwAR2n0_VfvgaETlkLzvpp6f1Vxg6Ls73aT7Arr9c5KxLdS7_R0CquG3RSSd
A Mozaik kiadó pedig minden tankönyvét digitálisan elérhetővé teszi ingyen.
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ingyen-elerhetove-teszi-minden-tankonyvet-az-interneten-a-mozaik-kiado/?fbclid=IwAR2aSdnE2tdnVFvp_RNGHA02UGrWPeUzMsCHRlaodq4knVz9lVb999XTOvE
Itt jegyzem meg halkan, hogy lehet, hogy nem az a legnagyobb baj ám, ha most épp kimarad a melléknévi állítmány összes tulajdonsága.😉 Tudom, tudom, nehéz lesz majd bepótolni később és akkor megint az otthon kevésbé támogatott, leszakadozó gyerekek fognak végképp kimaradni, de hátha ez egyben alkalmat ad arra is, hogy az új NAT tananyagmennyiségének oktatását kicsit lelassítsuk. Nekem különösen szimpatikus a norvégok megoldása egy ott élő anyuka szerint:
Norvégiában élünk, itt nem bonyolították túl. 7. osztályos lányom feladatai a következők 2 hétre: napi 1 óra olvasás szabadon választott könyvből, erről olvasónaplót írni, napi 1 óra matek gyakorlás bárhonnét (tankönyv, feladatgyűjtemény, net, szülő által kitalált feladat stb.), 1 óra angolozás (olvasás, angol film, beszélgetés valakivel angolul), 1 óra testmozgás (futás, buciklizés, tánc stb), ezen kívül egy csomó ötlet mit csináljanak pl. rajzolás, daltanulás, origami, dokumentumfilmek, rendcsinálás, sütés-főzés, kötés, hímzés… itt nem gond szinte sehol a net meg a számítógép, az egész rendszert sikerült mégis úgy kitalálni hogy akinek nincs otthon gépe vagy internete annak se legyen nehéz megvalósítani… könyv, papír, ceruza, tv – ennyi ami kell.”
Ahol a mindennapos házi feladat kicsikarása is nehéz, ott elvárni az egész napos tanulást bántalmazással egyenértékű J
Amúgy meg 😄:
Magyarul: Amikor Newton 23 éves volt a pestisjárvány kitörése miatt bezárták a Cambridge-i Egyetemet. A legtöbb diák számára ez a rendes tanulmányok megszakításást vagy akár a jövőbeni karrier elvesztését jelentette volna. Ennek pont az ellenkezője történet Newtonnal. Hazament Lincolnshire-be és két évig tökéletes szabadságot élvezett, hogy kialakítsa saját elképzelését a világegyetemről. Ezek a “tökéletes évek” (ahogy ő maga nevezte őket) életének leggyümölcsözőbb szakasza volt, amelyek megváltoztatták a tudomány menetét.
