Meg kell tanulnom szörfözni. Meztelen talpam biztonságosan tapad az alaposan bewaxolt deszkára, súlypontom alacsonyan, karommal egyensúlyozok, tekintetem a hullámokat kutatja, testem felveszi a tenger ritmusát, hogy fölül maradhassak, de ha mégis alámerülnék, hát mély levegővel kibírom, felbukkanok és már pedálozok is a következő hullám elé. Hát hogyne! Így, közel a 60-hoz. 😀
Az első hullám nekem a doktorimat sodorta el. Egy három éves ösztöndíjról jött a hír, hogy „sajnálattal értesítjük … a kialakult helyzet … forrásaink átütemezése… megértését köszönjük…” stb. Nehezen elérhető távolságba sodort még néhány alakuló kapcsolatot, formálódó közösséget és egy-két barátot is. Másokat meg közel. Jó volt rájuk találni az internet hullámain, hosszú, rendszeres beszélgetések alakultak képpel vagy anélkül, a miriád csatorna valamelyikén. Most, a második hullám közeledtével, gondoltam érdemes tanulni az első tapasztalataiból, esetleg azoktól, akik a legjobban ismerik a hullámokat.
Szeretem a metaforákat, távolságot vesznek a problémától, új, gyakran játékos formában világítják meg a helyzetet és kiemelik az embert a beragadt gondolat-malomból. Különösen kedvelem a sport metaforákat, tele vannak nagyszerű hasonlattal, amikkel könnyű azonosulni és egyszerre közvetítik a kemény megküzdést és a játékosságot. A szörfözés már többször előkerült olyan terápiás helyzetben, ahol az átlagosnál is több kiszámíthatatlan tényezővel kellett számolnia valakinek: elvált, de időnként felbukkanó, pszichésen nagyon labilis szülőtárs; ritka, rapszodikusan változó betegség; az embereket szándékosan bizonytalanságban tartó intézmény – pl. börtön. Most mindannyian ilyen helyzetben vagyunk. Mindannyiunknak megcsappant a biztos pont az életében és megsokasodott a kiszámíthatatlan. Nem tudjuk, milyen irányt vesz a járvány és még kevésbé, hogy milyen intézkedések várhatóak válaszul. Nem csak azt nem tudjuk, hogy a hatóságok mit fognak lépni, de azt sem nagyon, hogy a tágabb és szűkebb környezetünk hogy fog reagálni. Keressük a biztos deszkát, amin átvészeljük a nagyobb hullámokat vagy akár távolabbi vizekre evezhetünk.
Ebben a helyzetben gondoltam, megnézem, mit ajánlanak a nagyok. Elsőre az igazi nagy-hullám szörfösök videóit nézegettem, ami nem volt ugyan hiábavaló, mégis úgy tűnt, jobb,
ha a sekélyebb vizekre evezek és a kisebb hullámokkal kezdem. Hátha ez a mi következő hullámunk nem lesz olyan nagy.
Azt hiszem, sikerült sok mindent ellesnem a surf-coachoktól és a menő szörfösöktől egyaránt 🙂 Megosztom veletek néhány tanácsukat:
- Először is jól kell megválasztani a deszkát, ami a biztonságot adja és az előrehaladás záloga. Válassz a tudásodnak, testalkatodnak és körülményeidnem megfelelőt és tudj meg róla mindent.
- Ne állj fel túl hamar! Ne feledd, hogy az egész élménynek csak kb 5%-a az állva siklás, a többi hasalás és kemény evezés. Aki hamar feláll, nagyobbat zuhan!
- Két hullám között használd ki az időt pihenésre!
- Amerre nézel, arra mész! Ha mindig csak lefelé tekingetsz … ! Ez az egyik legfontosabb szabály! Mielőtt a deszka vagy a tested irányba fordulna, a fejed már megadja az irányt, már látod, merre tartasz.
- Minden fejben dől el! Összpontosíts, készülj fel mielőtt a hullámok közé veted magad, képzeld el pontosan hogy fogod csinálni!
- De! Nem elég intellektuálisan tudni a teendőket, meg kell érezni, meg kell ismerni a közeget, kiismerni a vizet, a hullámokat minden helyzetben, nem csak a deszkán. Úszni is kell időnként, meg sodortatni magunkat az árral!
- Ne evickélj, evezz! Ahhoz, hogy a megfelelő helyzetbe hozd magad és ne fáradj el, tökéletesíteni kell az evező technikádat.
- Figyeld a többieket! Próbáld ellesni, ők hogy csinálják!
- Amit csinálsz és amiről azt hiszed, hogy csinálod, az két nagyon különböző dolog lehet. Kérj segítséget profi surf-coach-tól, hogy közelebb kerüljön a két dolog egymáshoz!
És végül két, egymásnak csak látszólag ellentmondó jótanács a nagyoktól:
- Ne vedd túl komolyan a szörfözést, meg az életet se! 🙂
- A túlélés egyik feltétele a félelem! Használd jól!
További jó hullámokat kívánok mindenkinek!